Biblia

A Biblia Isten szava. A zsidó-keresztény kultúra közös pontja az Ószövetség (Ó Testamentum), melyet a zsidóság Tanakh (תנ״ך) néven említ. A kereszténység (így baptistaként én is) az Újszövetséget (Új Testamentum) is isteni útmutatásnak tartja. Az Újszövetség Jézus életét és a korai keresztény gyülekezetek életét mutatja be számunkra és tanít erkölcsi, morális értékek mellett az élet minden területén.

A zsidó Tanakh nem pontosan azonos a keresztény Ószövetséggel, sorrendjében és a tartalmazott könyvek tekintetében is van néhány különbség. A protestáns Ószövetség (39 könyv) tartalmilag azonos a Tanakh szövegével (24 könyv, melyeket a héber abc betűivel is szokás azonosítani), csupán sorrendjében és felosztásában különbözik attól. A katolikus kánon (46 illetve 51 könyv) tartalmaz egyéb írásokat is, melyek nem feltétlenül hamisítványok, hanem többségében olyan iratok, amelyek az arámitól vagy hébertől eltérő nyelven íródtak, például görögül (mint a Makkabeusok könyvei).

A Tanakh három részből áll, ezek rendre a Tóra (5 könyv), a Neviim (Próféták, 8 könyv – melyből az utolsó könyv a 12 kispróféta könyve) és a Ketuvim (Írások, 11 könyv), innen az elnevezés is: Tóra-Neviim-Ketuvim. A protestáns bibliai felosztás annyiban tér el a hébertől, hogy a kispróféták könyveit egyenként említi, valamint több könyvet két részre bont (pl. Sámuel könyve, Királyok könyve), valamint a könyvek sorrendjét más eljárás szerint határozza meg.

A katolikus Ószövetségben olyan könyvek is szerepelnek, amelyek sem a Tanakh-ban, sem a protestáns Újszövetségben nem találhatóak meg, azonban a zsidó hagyományokban tisztelt és szentként kezelt írások. Ilyen például a Makkabeusok két könyve, vagy Tóbiás és Judit könyve (stb.). Ezeket deuterokanonikus (másodkanonizált) könyveknek nevezzük. Az ortodox Bibliákban további néhány könyv található (pl. Manassé könyve), melyek isteni ihletettsége vitatott, de történelmi, irodalmi jelentőségük mindenképpen fontos dokumentummá teszi a szövegüket.

Fontos leszögezni, hogy az Ószövetséget nem meghamisították a kanonizálás során, hanem mint az egy gyűjteménnyel megtörténhet, más sorrendben adták a nagyközönség kezébe. A katolikus másodkanonizált könyvek sem tanítanak mást, vagy ellenkező dolgot, mint a zsigó–protestáns szövegek, ellentétben azokkal a könyvekkel, amelyek egyik kánon részét sem képezik (és soha nem is képezték, mint azt a gnosztikus tanok hirdetői állítják).

Az Újszövetség első része négy evangéliumot tartalmaz (Máté, Márk, Lukács és János evangéliuma), amit legjobban magyarul az örömhír szóval fordíthatunk le. Ezek az írások Jézus születésétől kereszthaláláig és feltámadásáig tartó időszakot elevenítik meg számunkra, bemutatva Jézus cselekedeteit, tanításait. Ezt követi az Apostolok cselekedetei című könyv, amely a korai egyház születéséről és az apostolok munkájáról számol be. Ezt apostoli levelek követik, majd a Biblia végén találhatjuk a Jelenések könyvét, amely talán a laikusok számára legnehezebben értelmezhető bibliai írás. A Jelenések könyvét egyébként a különböző felekezetek is sokszor nagyon eltérően értelmezik, mivel a sok szimbólum és jelkép értelmezésének végkifejlete nagyban függ az olvasó társadalmi, történelmi ismereteitől is, valamint a helyes következtetésekhez szükséges ismerni a keletkezés korának szimbolikáját. Én abban hiszek, hogy a Szentlélek egy tanulatlan, de hívő emberrel hamarabb közli a pontos jelentést, mint azt a tudósok gondolnák… 🙂

A Biblia eredeti nyelve héber és arámi (Ószövetség) valamint az ógörög egy egyszerű, köznyelvi változata, a koiné (Újszövetség). Az eredeti szövegről több fordítás is készült, leghíresebbek az Ószövetség görög fordítása, a Septuaginta (LXX, Ἡ Μετάφραση τῶν Ἑβδομήκοντα), és az ötödik századi teljes latin bibliafordítás, a Vulgata.

A magyar nyelvű fordítások közül több jelentős is akad, ezek közül néhányat megemlítek itt, de később egy komolyabb cikket is szeretnék a témának szentelni.

Magyar nyelvű Bibliai szövegek valószínűleg már az istváni Magyarországon is léteztek, de ezek nem maradtak fenn. Első fennmaradt magyar nyelvű bibliatöredékünk az úgynevezett Huszita Biblia, melyet két szerzetes, Tamás és Bálint diákok készítettek a moldvai Tatrosban. Az első nyomtatásban megjelent magyar bibliafordítás (mely az első magyar nyomtatott könyv is volt) a Komjáthy Benedek által fordított Pál levelei kiadás volt 1533-ban (kiadás helye Krakkó volt). Az első nyomtatott evangélium fordítás Pesti (Mizsér) Gábor munkája (amely a második magyar nyelvű nyomtatott könyv) volt 1536-ban (Bécs). Fontos megemlíteni Sylvester János és Heltai Gáspár fordításait is.

Az első teljes magyar bibliafordítás Károli Gáspár nevéhez fűződik (1590), amelyet kiadása helyéről Vizsolyi Bibliának nevezünk. Az újkori fordításokra is nagy hatással volt Károli fordítása, aki a korban fellelhető fordításokat is felhasználta, beépítette művébe. Nagyon fontos munkát végzett Károli egykori segédje, Szenczi Molnár Albert is, főleg nyelvileg egységesebbé és irodalmilag igényesebbé téve az első kiadást. Művét szerényen Károli nevével adta ki (1608, Hanau és 1612 Oppenheim). Az első teljes katolikus fordítás Káldi György fordítása 1626-ból.

Az újkori magyar bibliafordítók közül jelentősebbek Ballagi Mór, Masznyik Endre, Kecskeméthy István, Czeglédy Sándor, Raffay Sándor, Békés Gellért, Dallos Patrik, Budai Gergely, Csia Lajos, Gál Ferenc, Gál József, Gyürki László, Kosztolányi István, Rosta Ferenc, Szénási Sándor, Tarjányi Béla, Vida Sándor és Ravasz László. Több társaság is készített a huszadik században teljes fordításokat, ilyen például a Magyar Bibliatársulat (Magyar Biblia Tanács), a World Bible Translation Center.

Számos magyar félrefordítás is létezik, ezek közül érdekesnek tartom a Jehova Tanúi által készített „A Szentírás új világ fordítása” (Biblia) és a „Keresztény Görög Iratok új világ fordítása” (Újszövetség) című munkát. Ezekben a fordításokban egyértelmű a szándékos átértelmezés. A kereszténység csak ferdítésként említi…

A Biblia online olvasható pl. a biblia.kgyt.hu címen (egyelőre Károli Gáspár fordításában).