A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben.
1János 4,18
Nos, most ezt tanulom. Szeretek-e igazán. …vagy csak színlelem? Az van, hogy vallanom kell… Hát nem tökéletes bennem a szeretet. Bizony vannak félelmeim. Nem, most nem azt mondom, hogy félek. Pontosan azt mondom, amit írok: vannak félelmeim. Persze ezt lehet úgy is érteni, hogy félek… Lényegében talán igaz is. A lényeges különbség talán az a két megfogalmazás között, hogy a létemnek nem mozgatója a félelem és nem is hat a mindennapjaimra. Ennek ellenére be kell vallanom mégiscsak, hogy félek.
Hogy mitől félek?
Félek attól, hogy nem tudok az lenni, akinek lennem kell. Attól nem félek, hogy megállom-e a helyemet a munkában, vagy a mindennapi kihívásokban, inkább az okoz zavart bennem, hogy tudok-e jó embertársa lenni azoknak, akiknek szüksége van rám. Tudok-e jó férj, apa, barát, szomszéd, munkatárs, haver, vagy „mittoménmi” lenni… Ez nagyon nehéz… és sokszor elszúrom.
Növekedni a szeretetben
Tökéletes, tudom, hogy nem leszek, mert csakis Isten tökéletes. Mit tehetek? A szeretőizmaimat meg kell edzeni! Van edzéstervem is… Attól akarok tanulni, aki tökéletesen szeret. Éppen ezért erősítek az életmódomban a szeretet gyakorlásában, az imában és böjtben. Új szokásokat akarok felvenni, pl. minden hónapban böjtnapokat nevezek ki, többet akarok tenni az emberekért… Áldás akarok lenni a környezetem számára. Azt akarom, hogy mások is érezzék ennek az értelmét, és ezért nagyon jól akarom csinálni.
Ezt a bejegyzést a mákostészta című blogomról helyeztem át ide.
