Ismét itthon. Helló Magyarország!

Sok minden forog a fejemben. Egyik ilyen, hogy kellene egy igényes munkahely (ha valaki tud ilyet, szóljon!), a másik, hogy mit lehetne kezdeni a politikai/gazdasági helyzettel.

Komolyan foglalkoztat a politikai párt létrehozásának a gondolata, egy olyan közösségre gondolok, amely valóban tenne is valamit ezért az országért.

Mert mi is van? Az élet itthon eléggé olyanná vált, mint annak idején a kaland, játék, kockázat könyvek. Akár dobókockával is játszhatnánk, mert nem lehet számítani a jelenlegi kormányra és ellenzékre sem. Az értelmiség kimegy külföldre, a szakemberek szintén, aki marad, az meg vagy éhen hal, vagy zsivány, esetleg a családi tartalékokat éli fel és aztán hal éhen. A gyermekvállalás egyre lehetetlenebb küldetés.

Nem jó ez így! Nem jó, hogy elherdálják a pénzünket azok, akikben megbíztunk, mert rájuk szavaztunk. Nem jó az, hogy az embernek szégyenkeznie kell külföldön a saját hazája miatt… Nem jó, hogy idegenben magyarnak lenni szégyen, itthon meg gyalázat. Magyarországon élni lehetetlen… Megoldás kell. Őszinte politikusok, akik nem csak a saját boldogulásukat keresik. Felelős parlament kell.

Nem jó a megosztottság, és hogy vállalhatatlan ideológiák mentén kettéhasad a nemzet, bár mintha a düh és az elkeseredettség eggyé kovácsolná az embereket. Valami olyan összefogás kell azonban, amely nem valami ellen, hanem ami valamiért jön létre… Ezért kellene valami újat kezdeni és a régit, ami nem vált be: kidobni.

tovább