Az órák suhannak – nagy vörös vekkerek.
Mint kutyák ugatnak az idők és terek.
Fákon át világol hangja egy trolinak;
S lelkileg kirámol szeme egy prolinak.
Életünk hintáján hintázunk untalan,
Míg létünk utcáján kóborlunk úttalan.
Átlépünk időket és talán tereket.
Elveszünk egy nőt, de folyton csak tereget.
Ezt a bejegyzést a mákostészta című blogomról helyeztem át ide.
